jún. 10, 2026 18:00BODROGI Judit, KOLTAI Barbara, Amanda LUTIERE, PAPP Anita: The Witching Way

BODROGI Judit, KOLTAI Barbara, Amanda LUTIERE, PAPP Anita: The Witching Way
kurátor: KOCSIS Katica esztéta
Megnyitó: 2026. 06. 10. 18h
Helyszín: 1054 Budapest, Hold utca 21.
Látogatható: 2026. 06. 11. – 07. 03. H–Sze 14:00–18:00 vagy előzetes bejelentkezés alapján
A TAW Galéria következő, The Witching Way címet viselő kiállítása a modern racionalitás és a szekularizáció lehetséges ellenpontját mutatja fel. A felvilágosodás óta a nyugati gondolkodás sokszor azt tekintette tudásnak, ami mérhető, kategorizálható és ellenőrizhető. A witching way ezzel szemben olyan tudásformák felé fordul, amelyek hosszú ideig gyanúsnak, nőiesnek, irracionálisnak számítottak: az intuíció, az álom, a test emlékezete, az anyaggal való érzéki munka, a rítus és a természethez fűződő organikusabb kapcsolatok felé.
A Witching Way egy érzékelési mód megnevezése, amelyen a világ nem kizárólag értelem révén válik olvashatóvá. A kiállítás azt az átmeneti zónát jelöli ki, ahol a látható mögött valami megmozdul, ahol a kép nem magyaráz, ahol a leírható helyét az érzékelhető veszi át.
Bodrogi Juditnál a test nem stabil forma, mintha mindig éppen valamilyen köztes állapotban, transzformációban lenne. Képein a hímzett vonal nem kemény, határozott kontúrként működik, inkább bizonytalanul követi a testet, hol megtartja, hol pedig destruálja. A munkákban ezért a lassú, kézi technika mellett is megmarad valami gyors, skiccszerű és ideiglenes: a figura már nem az, ami volt, de még nem tudni, hogy mivé válik.
Koltai Barbaránál a festésnek van valami szertartásszerű ritmusa. A vászon nem üres felület, hanem “sámándob”, ahol a különféle energiák rajzolják ki a kompozíciót. Nem az a fontos, hogy a kép mit ábrázol, hanem hogy milyen érzéseket vált ki. Ettől a munkákban van valami sűrű, nyers és nehezen lecsillapítható erő. Maszkjai mágikus jelenléttel telített arcokként hatnak, mintha egy ősi szertartás kellékei maradtak volna itt. Ősi tudások őrzői ezek, amelyek átjárót jelentenek az evilági és a transzcendens dimenziók között.
Amanda Lutiere mágikus tájai a gyermekkori emlékezetből nyílnak meg, de nem nosztalgikus képekként térnek vissza. Derengő, lidérces színeik egy olyan világot építenek fel, ahol a természet és a női jelenlét szorosan összefonódik. A tájból előlépő meztelen alakok nem sérülékenyek, hanem erővel teliek: mintha valami ősi tudás, belső erő és varázslatos kapcsolat hordozói lennének. Lutiere képein a test nem válik el a környezetétől, így a természet a női létezés szerves közege.
Papp Anita képein a női test elfolyik, eltorzul, mintha éppen valamilyen belső vagy láthatatlan erő alakítaná át. A plasztikus, mégis bizonytalan formák, a lidérces árnyalatok egyszerre teszik érzékivé és nyugtalanítóvá ezeket a festményeket. A nő itt nem egyértelműen azonosítható figura, hanem változásban lévő entitás: olykor varázslatos, olykor sötétebb, démonikusabb, máskor már szinte az absztrakció határára sodródik. Papp Anita munkáiban a test folyamatos transzformáció, ahol a szépség, a sérülékenység és valami nyersebb, ösztönösebb erő egyszerre jelen van.
A kiállításmegnyitón való részvétel ingyenes, de kérünk titeket, regisztráljatok:
A tárlaton kiállított alkotások megvásárolhatók.